Az idei Golden Globe nagy várományosa volt a Bradley Cooper által rendezett Csillag születik című film, melyet én magam is nagyon régóta meg akartam nézni, csak a mozik szűklátókörűsége miatt nem vetítették felirattal így meg kellett várni, míg kiadják a külföldi forgalmazók.

A történet pofon egyszerű, vagy a középszerű, kisvárosi lány, Ally (Lady Gaga), aki péntek esténként egy kocsmában szokta mások dalait énekelni. Ebbe a kocsmába esik be a letűnt, alkohol problémákkal küzdő zenész Jackson Maine (Bradley Cooper), aki első pillantásra felfedez valamit a lányban. Valamit, amit eddig soha senki nem fedezett fel és kissé agresszívan, de elkezdi felkarolni a lányt, miközben szépen lassan bele is szeret.

Persze, az, hogy valakiért kocsit küldünk a világ másik felére, meg magánrepcsivel utaztatjuk a koncertünkre és a színpadon elkezdjük a dalát énekelni, míg a másik ki nem csoszog a mikrofonhoz, hogy folytassa az elég meseszerű. Már nem csak a magánrepcsis rész, hanem, hogy elvileg a csaj fél a saját számait énekelni, meg különben is túl nagy az orra és a többi, mégis az első versszak után kiáll több ezer ember elé és hibátlanul eltolja a dalt. Na, de kérdem én, miért is volt akkor a szájtépés, hogy ő fél?

Aztán szép lassan a tanítvány túlnövi a mestert és Ally saját lemezszerződést kap, a saját dalait énekelheti és egyedül is híressé válhat. Híresebbé, mint a mester jelenleg. Ezt persze Jackson nem emészti meg egykönnyen, újra a nehezen letett alkoholhoz nyúl, de már nem csak ehhez, hanem a fű és a gyógyszerek kombójához is. Szép lassan tönkreteszi saját magát, a kapcsolatát Allyvel, a hírnevét, a családját (már ami megmaradt belőle) és mindent maga körül.

Ally hiába megy hozzá, hiába tűnik úgy, hogy Jacknek mindene megvan, pedig mindene megvan, mégis újra és újra a tudatmódosítókban keres vigaszt, melyre egy idő után gyenge kifogás lesz az apja halála és minden más is.
A fordulat, mely úgy tűnik mindent megváltoztat a Grammy átadó, melyen Jack szokás szerint állni is alig tud az alkohol és gyógyszerek kettősétől, míg Ally megkapja a legjobb új előadónak járó díjat, melyet átvéve Jack olyan helyzetbe hozza, amilyenbe nem hozunk olyan embert, akit szeretünk.

Ez a mozzanat, mely hihetetlenül kiszámítható és mégis szörnyen megalázó juttatja el a történetet a legmélyebb pontjára. Jack rehabra megy, ahol úgy néz ki, sikerül visszarázódnia a valóságba és megbocsátást nyernie. Persze megbocsátást nem mindenkitől kap.

Az intézetből kikerülve egyik nap felkeresi őt Ally ügynöke, aki elmondja neki, hogy alig sikerült a lány karrierjét összekaparni a Grammy-s fiaskó után és jó lenne, ha ilyet többet Jack nem csinálna, nem hozná ilyen helyzetbe, nem tenné teljesen tönkre Allyt. 
A lány mindeközben mindent megtesz a férfiért, megbocsát neki mindent és ugyanúgy szereti, ahogy eddig is szerette. Próbál neki segíteni, még a saját európai turnéját is lemondja, csak, mert az ügynök azt mondta, nem viheti Jacket magával.

Aztán az utolsó amerikai koncert napján Ally mit sem sejtve elmegy hazulról, megbeszélve Jackkel, hogy majd küld érte egy kocsit. A kocsi sosem érkezik meg, ahogy Jack sem ér oda soha a koncertre.

 Az előzetes után nagy elvárásokkal ültem le nézni, de sajnos néhol olyan kiszámítható, hogy az már fáj. Bradley Cooper hiába remek színész, nem lehet megkülönböztetni a részeg és a nem részeg Jacket egymástól. Mikor nem részeg, akkor is olyan, mintha az lenne.
Lady Gaga zseniális énekes, ezt mindig is tudtam, de most kiderült, hogy színésznek sem utolsó. Persze van még hova fejlődnie, de jó úton halad. Golden Globe-ot egyikük alakítása sem ér, de Lady Gaga egyszer kaphat majd valamiért, minden esélye megvan rá.

A film legjobbja, ami már az előzetesből is kiderült, az a zene. Ha közösen, ha külön-külön énekelnek, teljesen mindegy, mindenhogy és minden dal fantasztikus.
Ami még nekem leginkább tetszett és elgondolkodtatott, hogy mennyi mindent megteszünk a szeretteinkért. Ally elég sok mindent megtesz Jackért és nagyon sok mindent meg is bocsájt, olyan dolgokat is, amikre kívülről mi már azt mondanánk, hogy ne tovább, ezt már nem kéne. Persze ha jobban belegondolunk akkor mi sem vagyunk különbek, hiszen mi is nagyon sok minden elnézünk azoknak az embereknek akiket szeretünk, abban bízva, hogy majd egyszer megváltoznak. De lehet erre az egyszerre túl sokat kell várni, vagy nem jön el sose.

Kép: rogerebert.com